Rendszerüzenet

A "nagy háború" és a Református Kollégium

A

A világháború kitörésének századik évfordulója kapcsán a kiállítás a Debreceni Református Kollégium történeti relikviáiból válogat. Arra a küldetéses keresztyén magatartásra kívánja felhívni a figyelmet, mellyel egyházunk a „nagy háború” nyomorúságaival küszködőket is támogatni igyekezett.  A világháború kitörését követő hónapokban egyházunk  hadköteles férfi tagjait is tömegesen hívták be katonai szolgálatra. Közöttük sok száz tanár, tanító és diák kapott behívót. Ez az iskolák és gyülekezetek számára is súlyos terhelés volt. Ezek a létszámok indokolták, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében békeidőben, főállásban foglalkoztatott 6 tagú református tábori lelkészi karba 1914 és 1918 között további 174 magyar református lelkipásztort vonultattak be. Szolgálataik során vigasztalniuk kellett a harcba indulókat, a sebesülteket, a haldoklókat, a sírokat körülálló bajtársakat. Hangsúlyos feladatuk volt az egyháztagok felkutatása és számontartása, hogy levelezés útján segítsenek kapcsolatot tartani a sokszor írásképtelen katonák és az otthon maradt családtagjaik között, illetve az egyházi iratmisszió segítése.