Fajansz kenyérosztó tányér

A Debreceni Református Kollégium Múzeumának gyűjteményében található egy érdekes habán fajansz kenyérosztó tányér, amelyről a Debreceni Déri Múzeum 1977-es évkönyve is megjegyzi: „különleges dekorációval készült”. A tál egyediségét éppen a visszafogott, egyszerű díszítése adja.

A habán fajansz kerámiákat a hutteriták készítették, akik a vallási üldözés miatt kerültek Magyarországra: a mai Svájc és Tirol területéről érkeztek a 16. században, és leginkább a Hegyalján, Sárospatakon kitapintható az egykori jelenlétük. Tárgyaikat ónmázas ecsettel festették, ami nagy odafigyelést igényelt, mert a nyers mázra a festék azonnal rászáradt, javításra nem volt mód. A habán dísztárgyakat csak ünnepi alkalmakkor használták, a mindennapokban a kastélyok, püspöki érseki paloták termeit díszítették.

Ez a tányér a 19. században készülhetett, ekkor a habán közösségek az erősödő katolizálás és a vallási elnyomás miatt fokozatosan tűntek el. A fazekasműhelyek szétszóródtak, a technikai tudás átadása megszakadt, és a korábbi gazdagabb habán fajanszdíszítések is leegyszerűsödtek. A tál ennek a késői poszthabán időszaknak a terméke. Készítésének pontos időpontja nem ismert, ám a máza és motívum készlete habán technikáról árulkodik.

A tárgy egyik legfeltűnőbb sajátossága a türkizkék alapmáz, kobaltoxid felhasználásával készült. Ez a szín korábban nem volt jellemző a habán kerámiára, hiszen a klasszikus tárgyakat fehér, vagy sárgás ónmáz borította. Csak a későbbi időkben kezdett gyakori lenni a kék különböző árnyalatainak alkalmazása.

Ez a fajansz tál egy kenyérosztó tányér, mely formailag megegyezik a korábbi habán társaival: nagy átmérőjű, széles peremű, mélysége kicsi. Közepén egy elmosódott épületábrázolás látható, az ilyen építészeti motívumok a 19. században váltak népszerűvé, bár ez a díszítés már a 18. század végén is ismert volt. A peremet körben vázába helyezett virágcsokrok díszítik köztük levélmintákkal ez a díszítés típus a 18. században honosodott meg, a poszthabán korszakban is elég gyakori volt. A tányér peremének alján is megjelennek kisebb, levélformához hasonló díszítések. A tányér középen és a peremén a motívumok festése kobaltkékkel történt, amely a korszak egyik meghatározó színe. A motívumok el vannak mosódva a tányéron, ennek a hibának az lehet az oka, hogy a 18-19. században kevesebb volt a gyakorlott mester, aki megfelelően keveri ki a mázat, vagy megfelelően égeti ki a tárgyat.

Az egyszínű díszítés azért is lehetett gyakori, mert egyszerűbben és gyorsabban lehetett felvinni, ennek köszönhetően a kézzel készített kerámiák könnyebben tudtak versenyre kelni a gyári termékekkel. Díszítés szinte alig van a tányéron a korábbi habán termékekkel ellentétben, melyeket feliratok, itáliai ízlést tükröző virágminták borítottak. A tál díszítése és visszafogott külseje alapján a népi kerámiába sorolható, de technikája és alapanyaga habán fajansz.

Ez a tányér nagyon jól őrzi egy eltűnőben lévő kézműves világ emlékét, a habán mesterség átalakulását, leegyszerűsödését.

Eszenyi Gergő