II. Rákóczi Ferenc arcképe

350 évvel ezelőtt, 1676. március 27-én született Borsiban II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, aki egyben nemzeti ikonográfiánk egyik legnépszerűbb szereplője is. Ennek apropóján kívánjuk bemutatni a Debreceni Református Kollégium Múzeumának raktárában őrzött Rákóczi-portrét, amellyel – évtizedekkel megelőzve a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum megalakulását – elkezdődött a Kollégium történelmi arcképcsarnokának létrejötte. 1740-ben ugyanis egy Eperjesről Debrecenbe költözött patikárius, Kraudi (néhol Knauth néven is említik) György, a város első gyógyszertárának megalapítója, ajándékozta a Kollégiumnak a fejedelem olajfestésű arcképét. Az adományozás tényét az akkor kollégiumi szenior és alkönyvtáros, Weszprémi István jegyezte be a Nagykönyvtár katalógusába. 1742-ben Hadik András huszárjainak hadizsákmányaként került Magyarországra Wittenbergből Luther és Kálvin arcképe, melyeket 1846-ban ajándékoztak a Kollégiumnak sok más képzőművészeti alkotással együtt. Így alakult ki fokozatosan az uralkodók, kollégiumi professzorok, városvezetők, mecénások és más jeles személyek arcképeinek hatalmas gyűjteménye, amely a Kollégium termeiben, kiállításaiban és raktáraiban lett elhelyezve.

Rákóczi és Luther említett arcképei a Református Kollégium Múzeuma egyházművészeti kiállításának legjelentősebb műtárgyai voltak. A 18. századi alkotások állapota azonban idővel leromlott. A két műalkotás restaurálását P. Szalay Emőke muzeológus ajánlására a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásával 1997-ben Csik Ilona restaurátor művész, a Szépművészeti Múzeum munkatársa végezte.

A megújult műalkotás eredeti pompájában tárja elénk II. Rákóczi Ferenc nagyszerű egyéniségét. Az ismeretlen festő reprezentatív módon, hadvezéri és fejedelmi rangjára utalva páncélban, vállán hermelinprémmel bélelt vörös palástban jeleníti meg a nagyságos fejedelmet. Ugyanakkor a vezéri és uralkodói attribútumok közül hiányzik a más Rákóczi-ábrázolásokon szereplő tollforgós süveg (vagy a páncélhoz inkább illő sisak), az Aranygyapjas rend nyak-insigniája és az ékköves, aranyozott mentekötő lánc. Így viszont látható a fejedelem vállára omló barna, hullámos haja, kék szeme, ajkai vonalát kísérő magyaros bajusza. Nyakában a fehér sál a lemezvért peremének kidörzsölésétől védett. A hadi erényeket jelző, a valódi lemezvérttől némileg eltérő páncél mell-, nyak-, váll- és karvért-lemezeinek szélei és szegecsei aranyozottak. A sötétbarna háttér és a világos arc kontrasztja kiemeli a nyílt tekintetet, és a jellemábrázolásra irányítja a figyelmet. A szép arcvonások, a méltóságot sugárzó testtartás, az előkelő viselet aprólékos ecsetvonásokkal vannak megfestve.

A festmény álló alakú, anyaga olaj, vászon, ezüstre festett, sima fa keretben. Mérete: 78,5 x 60,5 cm (kerettel 87,5 x 69 cm). A négyszögletes vászonra festett képet szürke sarkokkal határolták oválisra. Leltári száma E.1981.2. Alkotója és készítésének pontos ideje ismeretlen (hiányzik a szignó és az évszám). A festmény sok hasonlóságot mutat a kortárs művészek, Mányoki Ádám (1705, 1712) illetve David Richter (1704) alkotásaival. Nem kizárt ugyanakkor, hogy az alkotó magát Rákóczit is láthatta, hisz kortársa lehetett, ha a mű 1740-ben került a Kollégium tulajdonába. Figyelemre méltó az ábrázolás hasonlósága a későbbi Rákóczi-portrékkal is, például a Mányokit és Richtert másoló Jakobey Károly (1861) és László Fülöp (1896) műveivel. Bár nem tudjuk, hogy az ismeretlen alkotó mikor és milyen minta alapján festette meg a művet, azt elmondhatjuk, hogy gyűjteményünk legrégibb festménye a 18. századi reprezentatív portréfestészet minőségi darabjai közé tartozik.

dr. Kész Barnabás