Nevem örökké él

A szkarabeuszok széles körben is jól ismert tárgyak az ókori egyiptomi kultúrából, több ezer darabot őriznek múzeumokban világszerte. Az új élethez és az újjászületéshez kapcsolódtak, így az élők és az elhunytak is viselték őket. A ganajtúróbogarak a petéiket a galacsinokba rakják le. Ennek nyomán az egyiptomiak összekapcsolták ezt a szaporodási módot a napciklussal. Az állatokat a felkelő naphoz társították: Ré, a napisten éjszakánként keresztülhalad bárkájával a túlvilágon, amelyet tolnak (illetve húznak), ahogy a ganajtúróbogár görgeti előre a trágyagolyókat.

Megjegyzendő, hogy az egyiptomi nyelvben a „létrejönni, keletkezni” igét (heper) a szkarabeusz hieroglifával írták. A szkarabeuszok a születés, az élet és különösen a túlvilági létbevaló második születés legfőbb szimbólumai.

A szkarabeuszok díszítése változatos: a geometrikus mintáktól, a figurális ábrázolásokon át (pl. istenalakok) a hieroglif feliratokig.

A fennmaradt szkarabeuszok túlnyomó többsége szappankőből készült, kék és zöldes-kék árnyalatú mázzal bevonva, de az idő múlásával ezek halványbarnára vagy fehérre fakultak és csak nyomokban maradt meg az eredeti máz. Ritkán ezüstből, aranyból és bronzból is készültek.

A szkarabeuszoknak több típusa is ismert: pecsét, szívszkarabeusz, emlékszkarabeusz. Ezenkívül amulett funkciót is betöltöttek.

 A fáraók neveivel ellátott szkarabeuszok először a Középbirodalom idején (11-12. dinasztia, Kr. e. 2181-2040) jelentek meg és különösen elterjedtek voltak az Újbirodalom idején (18-20. dinasztia, Kr. e. 1550–1070). A későbbi korokban már viszonylag ritkán fordultak elő. A királyneveket ábrázoló szkarabeuszok nem feltétlenül a király tulajdonát képezték és nem is pecsétként funkcionáltak. Néhányat a király különleges alkalmakkor - például a szed-ünnepeken - osztott szét tisztviselői között. A közemberek is birtokolhatták és amulettként használhatták. Ez a tulajdonos számára a királlyal való kapcsolat -bármennyire távoli is volt - a monarchia védelme alá helyezte őt. A fáraót, mint egyetlen halandót akit istennek tartottak, közvetítőnek tekintették az emberek és az istenek között. Képes volt győzedelmeskedni az életben és a halálban is, így a szkarabeusz tulajdonosának kedvezményeket és védelmet biztosított. Akár ebben az életben, akár az újjászületést követően az örök élet előnyeit is magáénak tudhatta.

A Tiszántúli Református Egyházkerület gyűjteményéből származik az alábbi tárgy (B.1977.35.1.). A szkarabeuszt Kovács János 1856-1857-es egyiptomi útja során vásárolta. Később egyiptomi gyűjteményét a Debreceni Református Kollégiumnak (ahol tanárként és múzeumőrként tevékenykedett) adományozta, köztük az alábbi tárgyat is. A gyűjtemény igazi különlegességét az adja, hogy a hazai egyiptomi régiségek iránti érdeklődés hajnalán jött létre.

Jelenleg a Debreceni Református Kollégium Múzeumának Iskolatörténeti kiállításán tekinthető meg.

A tárgy fémből készült, feltehetően bronzból. Szépen megmunkált, csak kisebb sérülések láthatók a felső részén. A szkarabeusz alja vésett, hieroglif szöveget tartalmaz, rajta egy kartus látható. Benne az alábbi királynév: Uszermaatré Meriamon azaz „Ré igazsága erős, Amon szeretettje”, amely III. Ramszesz trónneve az öt tagból álló titulatúrában.

III. Ramszesz az ókori Egyiptom 20. dinasztiájának egyik legjelentősebb fáraója volt (kb. Kr. e. 1186–1155). Uralkodása alatt az ország gazdasági nehézségekkel és külső támadásokkal küzdött. A király sikeresen visszaverte a tengeri népek invázióját, nevéhez jelentős építkezések is fűződnek. Például a Medinet Habu halotti templom, amelynek falain dicső katonai tetteit örökítették meg.

A kartus felett napkorong, amelyből két ágaskodó kobra (ureusz kígyó) bontakozik ki, farkuk és testük a kartus két oldalán nyújtózkodik, fejükön Alsó-Egyiptom vörös koronája. A testük legalsó pontján egy-egy ankh (élet) hieroglifa látható. A kígyók és a kartus védelmezik az uralkodó nevét az ártó erőkkel szemben, az ankh hieroglifa szimbolikusan biztosítja az uralkodó nevének fennmaradását az örökkévalóságban.

Sántha Sára Virág