Égerházi László (Debrecen, 1965) faszobrász, öntörvényű alkotó. Közvetlen mesterei nem voltak, ösztönei által talált vissza erdélyi képíró ősei késő reneszánsz kori forma- és színvilágához. Művei egyszerre rusztikusak és ...
Égerházi László (Debrecen, 1965) faszobrász, öntörvényű alkotó. Közvetlen mesterei nem voltak, ösztönei által talált vissza erdélyi képíró ősei késő reneszánsz kori forma- és színvilágához. Művei egyszerre rusztikusak és szakrálisak, vagy még inkább mágikusak. Korai alkotásainak időtlen tereiből egy bő évtizeddel ezelőtt már át-átmerészkedett ősei ideig való világába (Fejedelmek, címerek, Egerháziak kiállítás, Debrecen, 2017). Az utóbbi években művészete még közelebb került hét-köznapi világunkhoz, ahogy a múlt tárgyi emlékeinek egészen egyedi művészi újra hasznosításával ajándékoz meg bennünket. Az újabb munkáin megjelenő áttört fém díszítések párjának, Rózsa Évának a keze munkáját dicsérik, mint ahogy a színezések nagy részét is ma már ő végzi. E fordulatról Égerházi László így vall: „Eleim minden apró töredékhez ragaszkodtak, ami megmaradt. Így bukkantam az öntöttvas kályhaajtóra, melyet Égerházi nagyapám a kommunista rekviráláskor lerúgott a kályháról. Papp nagyanyám szappanjaira, melyeket cselédjével főzött még a régi világban. Került elő egy Gulágot megjárt megvésett alumíniumkanál, melyet egy megrongált trianonos határkővel építettem egybe. Egy felvidéki öntöttvas kereszt töredéke, mely egy fiatalon elhalt gyermeké volt. Régi-régi társzekér egyik hátsó kereke, kézi malomkövek, különféle mesterségbeli szerszámok, ősi puskamaradványok, hordók, káposztás dézsák és kövek, imakönyvek, fényképek, okiratok, egyebek. Így határoztam el, hogy neves és főleg névtelen őseimet közel- s távolból egybegyűjtöm, meghívom egy nagy közös, egyidejű jelenlétre, ünnepi lakomára, láthatóvá, megfoghatóvá téve őket mások számára is, emlékezvén rájuk.” Kiállításunk Égerházi László régebbi alkotásaiból is válogat, de nagyobbrészt az utóbbi években készült darabokat mutat be. Nemcsak a beérkezésről szól tehát, hanem egy több évtizedes alkotói folyamatot is példáz. Egységes világ ez, hiszen a legújabb alkotások is ugyanúgy tükrözik az időtlenség mágikus erejét, mint a korábbiak. Olyan ősi erő sugárzik belőlük, amivel művész ma már csak elvétve rendelkezik. Az egyes darabokat ezért nem is kívántuk ellátni évszámokkal, mert, ahogy a 90. zsoltárban olvassuk:
„… az ezer esztendő Te előtted, mint az tegnapi nap...”
