A Debreceni Református Kollégium Múzeumának kiállításai egy Kálvinról elnevezett téren, a Nagytemplom mögötti klasszicista főépületben látogathatóak. Az első teremben „Kálvinista Róma, Keresztyén Respublika, Magyar Genf” címmel arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért éppen Debrecen válhatott a magyar reformátusság legfontosabb, egyes korszakokban egyetlen támaszává. Az 1538-ban alapított Kollégium a magyar oktatás-, tudomány-, és irodalomtörténet számos nagy alakját nevelte, az „Ország Iskolája” című kiállítás közéleti jelentőségére is rávilágít. Az iskolatörténeti részleg visszavezet a nyilvános múzeum kezdeteihez, nevezetesen 1858-ig, amikor megnyitotta kapuit a Kollégium első természettudományi jellegű állandó kiállítása. A belső tér középpontjában a tudós Hatvani professzor (a „magyar Faust”) alakja áll, vele együtt a korabeli fizikai, csillagászati eszközök mellett a botanika és az irodalom kapcsolata is érzékelhető. Évforduló kínált alkalmat a Csokonai Emlékszoba berendezésére: 1938-ban „ereklyéket,” kéziratos forrásokat és a költő kultuszához kötődő képzőművészeti alkotásokat helyeztek el egy emeleti helyiségben. Látogatóink megtekinthetik a világ legszebb könyvtárai c. kötetben is szereplő Műemlékkönyvtár értékeit, megismerhetik az Oratórium (Imaterem) történelmi szerepét: az 1848/49-es szabadságharc idején itt ülésezett az Országgyűlés Alsóháza és itt készítették elő a Habsburg-ház trónfosztását.
A Bölcsőtől a koporsóig című kiállítás a Tiszántúl egyházművészetét (köztük 16-19. századi úrasztali edényeket és hímzéseket) illetve egy ember életútjának templomi szertartásokhoz kötődő nagy fordulatait mutatja be. A tárlat felvillantja a népművészet és az egyházművészet leglátványosabb határterületeit is. Kiemelkedő értékű tárgyi emlékeink: Nagyszalontai Toldi Miklós úrasztali kelyhe, Árva Bethlen Kata terítője és Kölcsey Ferenc halotti leple.
