„Csomagot hozott a posta”

A néprajzi gyűjteményünk egyik darabja egy vesszőből font, 50x29 cm alapterületű, 25 cm magas, láda formájú tároló. A doboznak nincsen füle, és díszítés sincs rajta, de a fedele valamikor jól zárható volt. A fedelére madzaggal erősített kemény kartonra van felragasztva a címzés, mellette pedig egy postai feladóvevény. A többször használt karton most látható felirata szerint Módis László, egykori debreceni teológiai professzor és könyvtárigazgató (1903–1972) számára adták fel a csomagot. A feladóvevény pedig azt tudatja velünk, hogy Tyukodon 1984. december 21-én indult valószínűleg utolsó útjára a ládika. Ezek szerint nem Módis László professzor úr volt az utolsó címzettje, azaz tulajdonosa, mert ő 1972-ben meghalt. Címzettől címzettig vándorolt a fonott tárolóeszköz az újabb és újabb tartalommal. Annyit tudhatunk csak, hogy egyszer valahonnan Debrecenbe küldtek csomagot Módis Lászlónak, több mint egy évtizeddel később pedig Tyukodon használták ezt a ládát csomagfeladáskor.

Tyukod a Szatmári református egyházközség 9. legnagyobb gyülekezete. Sok diákot adott a Kollégiumnak, lelkészei is itt végeztek. Tyukodról küldhetett csomagot akár egy család az internátusban lakó gyermekének, vagy a lelkész korábbi tanárának, ha jó kapcsolatban voltak. A városi embernek, a faluból elszármazónak kedves csemegét jelentettek a régi falusi ízek. Egy tanár és volt diákja kapcsolatának esetén pedig a legújabb könyvek, tudományos eredmények megosztásáért hálából indulhatott a földi jókat tartalmazó csomag. Ezek feltételezések, mindenesetre a vesszők közé szorult szénaszálak arra engednek következtetni, hogy a feladó kibélelte a csomagot, hogy a küldemény ne sérüljön szállítás közben.

A Kollégium és a csomag, az iskola és a küldemény az én fejemben összetartozó fogalmak. Hiszen Nyilas Misi is pakkot kapott, és is kaptam otthonról hazait refis koromban. Sőt az is természetes volt, hogy a teljes Kollégium kapott adományt egy gyülekezettől. Az én időmben például a nagyecsedi gyülekezet küldött ősszel egy teherautónyi káposztát a Kollégiumnak. Több napon keresztül főztek káposztás ételeket a Tápintézetben és ki is volt írva egy táblán, hogy most a nagyecsediek hozzájárulásából készült az ebéd. Ez akkor, 1988-ban kezdő gimnazistaként olyan érdekes információ volt, hogy máig emlékszem rá.

Hegedűs Gyöngyi