„Íme, itt vagyunk” – üzenet az egyiptomi sírkamrából

A debreceni Tiszántúli Református Egyházkerület gyűjteményében található egyiptomi tárgyak között titokzatos készítmények – kékeszöld fajanszból készült usébtik is vannak. Ezek a kollégium egykori diákjának, 40 éven át tanárának, az első magyar Afrika-kutatónak, Kovács Jánosnak (1816–1906) az ajándékaként kerültek a Múzeumba.

Az usébtik az ókori egyiptomi temetési felszerelés részei, ezek helyettesítik az elhunytat a túlvilági munkavégzés során. Az ókori egyiptomiak túlvilággal kapcsolatos képzeteik és hiedelmeik szerint a túlvilág a földi környezet leképezése, az istenek mezőgazdasági munkára kötelezik a túlvilágon élőket: akárcsak életükben, úgy a túlvilágon is szükséges az élelmiszer és annak előállítása. Természetesen az elhunytak remélték, hogy elkerülhetik ezt a kellemetlen eshetőséget, így az usébti feladata volt, hogy a tulajdonost felmentse e kötelezettség alól. Az usébti szó jelentése: „aki válaszol”, ez illeszkedik a tárgy funkciójához: válaszol az elhunyt személy helyett, ha munkára szólítják.

Az usébtik többnyire múmialakúak, parókát viselnek, a férfiak álszakállat. Általában mezőgazdasági szerszámokat tartanak a kezükben, például kapák, csákányok, igásrudak külön modelljével vannak ellátva, kosarak és vályogtégla-forma látható a kezükben.

A legrégebbiek a Kr. e. 2100 körül készültek. A Krisztus előtti 1. évezred idején a temetkezési felszerelések 401 darabot tartalmaznak: 365 munkás és 36 felügyelő. A figurák nagy többsége múmiaformájú, de a 18. dinasztia végén és a 19. dinasztia elején (Kr. e. 1295–1069) néhányan az élők ruháját viselik, méretük pár centimétertől akár 50 centiméter nagyságú is lehet.

Az usébtik többféle anyagból készülhettek, úgymint fa, kő, viasz, bronz, üveg, agyag, elefántcsont és fajansz. (A fajansz egy mesterségesen előállított anyag, amelyet a lazúrkő vagy a türkiz helyettesítésére hoztak létre. A fajansz homokból vagy zúzott kvarcból áll, amelyhez lúgot, azaz növényi hamut vagy nátriumot, meszet és színezőanyagot adtak.)

A Kollégium Múzeumában 8 ilyen tárgy található, melyek Kovács János 1855-ös egyiptomi útjáról származnak és 1856-ben kerültek a gyűjteménybe. Kovács a tanulmányai után, 1846-ban házitanítóként helyezkedett el a Tisza családnál Geszten. Nevelői minőségében elkísérte Tisza Domonkost 1855 szeptemberében Egyiptomba, hátha az afrikai klíma enyhíti tanítványa tüdőbaját. A Níluson elhajóztak egészen Wadi Haifáig, ami a mai Szudán területén található.

A képen látható usébti (B.1977.39) múmia formájú, álszakállat és parókát visel, mellkasa előtt keresztbe tett kezeiben rögtörő kapát tart. A szobrocskának háttámlája van és posztamensen áll. Valószínűleg a 25. dinasztia (Kr. e. 8-7. század) idején készült. A keresztbe tett kezek alatt vertikális irányú hieroglif szöveg látható, mely egy tipikus áldozati formula.

Sántha Sára Virág