Immár 80 esztendeje annak, hogy zsidó honfitársainkat tömegével hurcolták el haláltáborokba a hazánkat 1944. március 19-én megszálló náci németek és a kollaboráns magyarok. Koszorús Ferenc vezérkari ezredes Budapestre bevonult ...
Immár 80 esztendeje annak, hogy zsidó honfitársainkat tömegével hurcolták el haláltáborokba a hazánkat 1944. március 19-én megszálló náci németek és a kollaboráns magyarok. Koszorús Ferenc vezérkari ezredes Budapestre bevonult páncélosai élén azonban szembeszállt a náci hatalommal. A kormányzó jóváhagyásával július 6-án a főváros elhagyására utasította a csendőralakulatokat. Bátor lépésével puskalövés nélkül százezrek deportálását sikerült megakadályoznia. Hőstettéért a Magyar Köztársaság elnöke 1991-ben posztumusz vezérezredessé léptette elő. Tom Lantos amerikai politikus így méltatta Koszorús Ferenc tettének jelentőségét:
„Koszorús ezredes példa nélkül álló tette az egyedüli ismert tény, miszerint egy tengelyhatalom katonai erővel megakadályozta a zsidók elhurcolását. Ez a rendkívüli, kockázatos hőstett (...) eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokbavétele három és fél hónappal eltolódott. Ez az időszak zsidók ezreinek tette lehetővé, hogy biztonságot találjanak Budapesten, s megmeneküljenek a biztos pusztulástól.”
Koszorús Ferenc Debrecenben született 1899. február 3-án. Édesapja, Koszorús Ferenc ugyancsak a cívisváros szülöttje, szintén katonaember volt, az alezredesi rangig emelkedett. A jómódú és tekintélyes debreceni cívis Koszorús család buzgó támogatója volt a református egyháznak. Fiukat a Református Kollégiumba íratták be. A korabeli gimnáziumi anyakönyvek tanúsága szerint 1909 és 1916 között volt tanulója a Kollégium Főgimnáziumának, az utolsó évben már a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián tanult, 1918. augusztus 18-án huszárhadnaggyá avatták. Előbb Debrecenben szolgált, majd Nyíregyházán. A katonai szolgálatot hivatásának tekintette, tanulmányai befejezése után a Ludovikán is tanított. 1940–41-ben az Akadémia tanulmányi osztályvezetője és parancsnokhelyettese volt. Részt vett a Don környéki harcokban, 1942. október 1-jén ezredessé léptették elő és áthelyezték Budapestre, ahol az Első Páncéloshadtest vezérkari főnökévé nevezték ki. Ez az a katonai alakulat, amely meghatározó szerepet játszott az 1944. július 5–6-án Budapesten történt eseményekben. Emiatt a Gestapo üldözte, később pedig a szovjetek elől kellett menekülnie. Végül az USA-ban talált menedékre. Családot alapított és az amerikai magyarság egyik megbecsült vezetője lett. Az Amerikai Magyar Református Szövetség elnökévé választotta. Éppen 50 éve, 1974-ben hunyt el Washingtonban. Az arlingtoni katonai temetőben nyugszik.
