„Az istenes művészet őrzője” Takács Béla (1930–1997)

Takács Béla lelkipásztort, művészet- és művelődéstörténészt az utókor a hazai protestáns egyházművészet kutatásának iskolateremtő alakjaként tartja számon, aki ráadásul a Sárospataki, majd a Debreceni Református Kollégiumok Múzeumának igazgatójaként is sokat tett a református templomok művészetének megismeréséért és megismertetéséért. A Sárospataki Teológiai Akadémián kezdte meg felsőfokú tanulmányait, amelynek 1951-es megszüntetése után Debrecenben diplomázott 1954-ben. Több évi segédlelkészséget követően a tiszáninneni kerület püspöke, Darányi Lajos tanácsára közgyűjteményi állás után nézett. Újszászy Kálmán hathatós közreműködésével 1958-ban visszatérhetett Patakra, az ország akkor egyetlen felekezeti muzeális gyűjteményébe, míg főállásban tolcsvai lelkészként szolgált. 15 évi pataki muzeológiai munkát követően újra Debrecen hívta Takács Bélát: 1973-tól a Mester utcai gyülekezet lelkészeként és párhuzamosan a Debreceni Református Kollégium Múzeuma igazgatójaként végezhette munkáját. Feladata mindkét Kollégiumban a muzeális anyagok rendszerezése és gyarapítása volt, melyet nagy szakmai igényességgel végzett. Megtervezte az egyházművészeti részgyűjtemények arculatát; kialakította az állandó iskolatörténeti kiállításokat. Rendszerező szellemiségének eredménye (kartotékok és leltárkönyv, kiállítás és terepmunka) azóta is úgy a pataki, mint a debreceni múzeum változatlan és meghaladhatatlan öröksége.

Múzeumigazgatóként is folyamatosan kutatott és publikált. Írásaiban egyesül a teológia, a művészettörténet, a néprajz és társadalomtörténet ismeretanyaga és számos módszere, szemléletében a kutató analitikus pontossága, a történetíró távlata és a felfedező lelkesültsége. Újabb részdiszciplínák felé nyitotta ki az 1960-as években még jórészt feltáratlan református klenódiumok kutatását, és olyan összetettségében volt képes bemutatni az egyházművészetet, mint előtte senki más. A Debreceni Református Kollégium Múzeuma egykori vezetőjére – második alapítójára – „Az istenes művészet őrzője” című kamarakiállítással emlékezik halálának 25. évfordulóján. A rendezők a tárlat szerkezetével mindenekelőtt az életmű fent említett összetettségét igyekeztek érzékeltetni. A látogató a tárlókat végignézve Takács Bélát először mint gyűjtőt, majd pedig mint egyházművészet-történészt, muzeológust, Debrecen történészét, végül pedig mint könyv- és iparművészettörténészt ismerheti meg.

A kiállítás megvalósításában nyújtott segítségükért köszönetet mondunk

a Déri Múzeum,

a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei (Nagykönyvtár, Levéltár, Múzeum és Adattár) és

a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei (Nagykönyvtár, Levéltár és Múzeum) minden részlegének.

Kurátorok: Csorba Dávid múzeumigazgató, Ormosi Viktória (Déri Múzeum), P. Szalay Emőke és Veress Dániel

Látványterv és kivitelezés: Czifra Szilvia, Ősz Attila