Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc zászlói hadtörténetünk legfontosabb tárgyi ereklyéi közé tartoznak. A szabadságharc katonai alakulatainak (honvédség, nemzetőrség, különféle szabadcsapatok, légiók) saját csapatzászlói voltak, amelyek többsége a honvédsereg kapitulációjakor az osztrákok vagy a cári orosz hadsereg hadizsákmányává lettek. Egyes zászlókat rúdjukról levéve elrejtettek (olykor csak a zászlószalagot), másokat kis darabokra téptek és a foszlányokat a tisztek szétosztották maguk között. A zászlók vagy azok foszlányainak rejtegetése az önkényuralom idején halálbüntetést vonhatott maga után.
Az osztrákok a kezükbe került mintegy 80 zászlót kevés kivétellel megsemmisítették. A Világosnál a cári hadsereg birtokába jutott honvédzászlókat (31 lovassági és 29 gyalogsági zászló) az intervenciós cári hadsereg Szentpétervárra vitte és a győzelem jeléül diadalmenetben hordozta körül a város utcáin. A zászlókat később átvitték Moszkvába és a Kremlben helyezték el.
Az 1867-es kiegyezés után ugrásszerűen fellendült a szabadságharc tárgyi és írásos emlékeinek gyűjtése és egyre-másra kerültek elő a fegyverletételkor megmentett és féltve őrzött honvédzászlók, zászlófoszlányok. 1941 januárjában a Szovjetunió felajánlotta a magyar kormánynak, hogy az 1848-as honvédzászlókat visszaadja Magyarországnak. A második világháború során a honvédzászlók a Magyarországot megszálló Vörös Hadsereg hadizsákmányává váltak. A szovjet kormány 1948-ban, a szabadságharc centenáriuma alkalmából másodszor is visszaadta azokat Magyarországnak (203 darabot).
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hadi zászlóiról, azok történetéről, utóéletéről még korántsem rendelkezünk teljes, végleges ismeretekkel. Fontos lenne annak felmérése, hogy az országon belüli, valamint a határon túli gyűjteményekben milyen 1848-49-es zászlóemlékeket őriznek. A Debreceni Református Kollégium Múzeumában például három nemzetőr, illetve honvédzászló is található.
A C. 1982. 1. 2. leltári számmal ellátott ereklye a Kollégium Oratóriumának falán látható egy háromszínű nemzetőr zászló társaságában, egy másik farkasfogas zászlót pedig restaurálva őriznek a gyűjteményi raktárban. A krém (fehér) színű brokát selyemből készült, négyzet alakú, kétoldalas zászló négy oldala mentén farkasfogas díszítés húzódik (háromszögletű piros és zöld selyemdarab rávarrások aranyzsinór szegéllyel). Közepén festett kék mezőben, óarany színű babérkoszorúval övezve aranykeretbe foglalt Kossuth-címer (az 1849. április 14.-i trónfosztás után használt, korona nélküli állami címer) látható. A kartonja szerint a műtárgy a debreceni honvédek zászlaja volt, mérete 118x120 cm. A fali keretezés miatt a hátoldala nem látható, az analógiák alapján feltételezhető, hogy azon Szűz Mária van a kis Jézussal.
Az 1848-as zászlók a magyar hadtörténelem, nemzeti kulturális örökségünk rendkívül értékes tárgyi attribútumainak számítanak. A kutatók számára nélkülözhetetlen forrást jelentenek a hozzájuk kötődő katonai alakulatok történetének feltárásában, emellett hiteles alapul szolgálnak a történelmi rekonstrukciókhoz, másolatok, replikák készítéséhez. Múzeumunk ’48-as ereklyéivel az Oratórium mellett a kollégium nemzetőreit bemutató, „Debrecen, a magyar szabadság őrvárosa” című új kamarakiállításon ismerkedhetnek meg az érdeklődők (ennek ünnepélyes megnyitója 2025. április 14-én volt).
dr. Kész Barnabás
A debreceni Tiszántúli Református Egyházkerület gyűjteményében található egyiptomi tárgyak között titokzatos készítmények – kékeszöld fajanszból készült usébtik is vannak. ...
Tovább olvasomA voronyezsi áttörést követően (1943. január 12.) a szovjet haderő egyre nyugatabbra tolta a keleti frontvonalat. Zlinka (Злы́нка), Pinszk (Пінск), Lubartow (Lubartów), Neuhammer ...
Tovább olvasomAz ostya szó a latin hostia szóból származik. A magyar nyelvben a 15. század első felében jelenik meg. Az ostyakészítés Magyarországon a 16. századtól kezdve ismert és elterjedt szokás ...
Tovább olvasom