Ahol a sírok domborulnak – II. világháborús tábori halotti anyakönyv

A voronyezsi áttörést követően (1943. január 12.) a szovjet haderő egyre nyugatabbra tolta a keleti frontvonalat. Zlinka (Злы́нка), Pinszk (Пінск), Lubartow (Lubartów), Neuhammer (Świętoszów), Strans (Strachów) és még sorolhatnánk azokat a településeket, melyek a Kollégium Múzeumában őrzött, 578-as számú tábori halotti anyakönyvben – mint temetési, vagy halálozási helyszínek – rögzítésre kerültek.

A dokumentum egy zöld színű tábori fémdobozban volt elhelyezve, amely raktárrendezés során került a kezünkbe. A 12 cm széles, 17,5 cm gerincmagasságú, vászonkötéssel ellátott halotti anyakönyv hátsó kötéstábláján C.1973.9. jelzésű leltári szám olvasható. Az anyakönyv 100 eredeti és 100 másolati lapot tartalmaz. A könyvecske 29 honvéd katona hősi halálát rögzítette. Az első, a 17. lapon bejegyzett és az utolsó három elhunytat kivéve, valamennyi honvéd halálozási adata elérhető a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadisír nyilvántartó adatbázisában.

Az első öt temetést Kovács Sándor tábori lelkész végezte 1943. január 8 és július 13. között, majd 1943. augusztus 18-án Virágh Vince tábori lelkész vette át az anyakönyvet „tovább vezetésre”. Azt nem tudjuk, hogy az utolsó három – a 1945. február 11. és 12. között, Neuhammer am Queis környékén dúló heves harcok során elesett – katona halálának tényét ki jegyezte le, ugyanis az anyakönyv 11. sora üresen maradt, nem került rögzítésre a temetést végző lelkész neve, és kevés az adat a halotti eseménynél is. Feltehetően a gyors visszavonulás miatt rövidült a leírás, sőt az is feltételezhető, hogy szertartásra sem került sor. Továbbá egyértelműen látszik, hogy az utolsó három bejegyzésnél a kézírás írásképe eltér Virágh Vince kézírásától. Arra sem találtunk magyarázatot, hogy az anyakönyv másolati lapjait miért nem tépték ki, és küldték el a halotti nyilvántartás vezetéséért felelős hatóságnak.

Térben és időben jól kirajzolódik, hogy a tábori lelkészek hogyan haladtak a rájuk bízott hadtestekkel. Az első bejegyzések Zlinkában kerültek az anyakönyvbe, amely Oroszország nyugati határán fekvő kisváros, közel Fehéroroszországhoz. Pinszk Fehéroroszország déli határának közelében, a Pripjaty-mocsárvidékének ölelésében található. Ezeken a területeken az 1943. év folyamán leginkább a partizáncsapatok rajtaütéseitől kellett tartani. Gyakori volt a lőtt sebesülés okozta haláleset. Virágh Vince Lubartow (Kelet-Lengyelország) térségében is számos esetben állt ravatal előtt, és végezte a temetési szolgálatot. Innen 11 bejegyzés olvasható.

1945. február 5-én a „Hunyadi és a „Hungária” hadosztályokból létrehoztak egy riadóalakulatot. Az alakulat feladata a Neuhammer előterének három napig tartó védelme volt. A 2450-2600 főt számláló hadtest katonáit 2000 karabéllyal látták el, melyek mellett nehéz- és könnyűgéppuskák, páncélöklök és kézigránátok is rendelkezésükre álltak. Csupán három napra elegendő élelmiszert és lőszert hagytak hátra számukra. Egy katonára körülbelül 200 karabélylőszer jutott. A szovjetek feltartóztatását követően a hadtestnek követnie kellett volna az visszavonuló hadosztályokat. 1945. február 9-én az ellenség hídfőállást alakított ki a Bober-folyó nyugati partján. Február 11-én és 12-én a „Hunyadi” Gránátos Hadosztály katonái a kialakuló közelharc miatt súlyos veszteséget szenvedtek Neuhammer (Świętoszów), Buchwald (Buczek) és Strans (Strachów) térségében. 1945. február 12. után nem áll több bejegyzés a halotti anyakönyvben. Február 13-án Queisnél (Kwisa) véget értek a harcok. A 2600 fős állományból 540 fő esett el. A sebesültek száma megközelítette az 1000 főt.

1898-ban létrehozták a katonai gyakorlótérrel rendelkező neuhammeri tábort, mely 1914 és 1941 között mint hadifogolytábor működött. 1945. február 13-án a szovjetek „felszabadították” a fogolytábort. Ekkorra, a legalább 50.000 hadifogoly közül már csak 200-an maradtak életben. Tíz nappal később az NKVD tisztjei lelőtték őket, mint a Szovjetunió állítólagos árulóit. A II. világháborút követően Szilézia jelentős részét Lengyelországhoz csatolták. 2017 óta amerikai páncélosdandár állomásozik a Świętoszówban.

A múzeumi nyilvántartás szerint a tábori halotti anyakönyvet Medgyessy István tábori lelkész használta a II. világháborúban, majd később a Kollégiumnak ajándékozta. Nem kizárt, hogy az utolsó lapokat ő maga töltötte ki, bár lányai elmondása szerint a kötet kézjegye nem hasonlít az édesapjukéra. Kovács Sándor és Virágh Vince tábori lelkészek eredeti szolgálati helye a Dunántúli Református Egyházkerületben volt. Kovács Sándor a Pápadereskei Református Egyházközségben szolgált 1936 és 1983 között. Virágh Vince a Dunaszerdahely (Dunajská Streda) és Komárom (Komárno) között elhelyezkedő Tanyban (Tôň), majd Nemesócsán (Zemianska Olča) hirdette Isten igéjét. Utóbbi lelkész az önéletrajzában a következőket írta: „1943. augusztus 6-án mint tartalékos tábori lelkész katonai behívást kaptam hadműveleti területen való tábori lelkészi szolgálattételre.” Az ő nevével a Dunaszerdahelyi Református Egyházközség egyházlátogatási jegyzőkönyveiben találkozhatunk, aki mint egyházmegyei tanácsbíró 1985-ben még részt vett a dunaszerdahelyi gyülekezet hivatalos vizitációján.

Ősz Attila