Az 500 éves barabási harang

Múzeumunk egyházművészeti kiállításában több harang (és harangmakett is) található. Ezek közül a legnagyobb (85 cm magas, alsó átmérője 55,7 cm) a barabási református templom harangja. A harang megrepedt, és ezért kerülhetett a múzeumba, a leltárkönyv tanúsága szerint 1967-ben.

Megrepedésekor, 1964-ben ez volt az ország legrégebbi működő harangja: Patay Pál harangtörténész szerint a 15. század elején készülhetett. Ha voltak is kortársai, a világháborúk alatt azokat beolvasztották. Leszerelése óta a nógrádszakáli katolikus templom 1523-as harangja számít a legöregebbnek.

A harangot nyelve nélkül adta át a gyülekezet, így is van kiállítva. Megőrződött a felfüggesztéshez használt járom és a vaspántok, ezért be tudjuk mutatni, hogy nézett ki eredetileg a toronyban felszerelve. Felfüggesztése a 19. század közepe előtti állapotot mutatja. A harang tetején található hat fül segítségével rögzítették a mozgásához szükséges faellensúlyhoz. Megszólaltatásakor viszonylag nagy erő befektetésére volt szükség, mert a forgás tengelye a harang felső részével van egy vonalban. Ez a régi módszer nagyon magasra kilendíti a harangot, és sokkal zengőbb hangot is ad, mint az új megoldások esetén.

Nem sok díszítés van rajta, a felső részén körben, két borda között latin feliratot látunk gótikus nagybetűkkel, majuszkulával. Alatta egy kisebb dombormű Szűz Máriát ábrázolja a kis Jézussal. A barabási egyház legelső említése 1332-ben történt a pápai tizedjegyzékben. A település templomát Máriáról nevezték el, tehát nem véletlenül szerepel a templom harangján Szűz Mária. A 16. században a reformáció idején a teljes falu reformátussá lett, régi temploma, harangja, felszerelési tárgyai is mind a református egyházhoz kerültek, ezért találkozhatunk katolikus szimbólummal egy református tárgyon.

A felirat a négy evangélista nevét tartalmazza, „S” vonalú kettős csigavonallal elválasztva a négy nevet egymástól. Mivel az adott korban nem volt általános az írni-olvasni tudás, több hiba is van a feliratban. „MARCAꙄ, MATEUꙄ, IOHANNEꙄ, LUCAS”. Mint látjuk, három helyen fordítva van az S betű, és a MARCUS szóban az „U” betű helyére „A” került. További érdekesség, hogy a helyes evangélista sorrend csak úgy olvasható ki, ha a MATEUS szótól nem jobbra indulunk az általunk megszokott olvasási irányban, hanem balra.

Hegedűs Gyöngyi