Gróf kisrédei Rhédei Ferenc (1756–1770) epitáfiuma

Gróf kisrédei Rhédei Ferenc 1756. április 22-én látta meg a napvilágot Erdőszentgyörgyön, gróf Rhédei Zsigmond (1722–1758) és báró hadadi Wesselényi Kata (1735–1788) egyetlen gyermekeként. A 18. század közepén a házaspárok közötti nagy korkülönbség (a férj 13 évvel volt idősebb hitvesénél) nem számított szokatlannak. Az ifjú házasok a Rhédei család egyik legszebb birtokán, Erdőszentgyörgyön rendezkedtek be. Wesselényi Kata fennmaradt imanaplója szerint a házasévek őszinte, kölcsönös vonzalomban, szeretetben telnek. Amikor a férj váratlanul egy betegségben meghalt, Ferenc fia még csak kétéves volt.

A fiatal, 23 éves özvegyre a gyereknevelés, háztartás mellett a birtok intézésének a terhe is ránehezedett. A kortársak feljegyzései szerint bár Wesselényi Kata rendkívül szép és művelt asszony volt, számos kérője akadt, de soha nem ment újra férjhez. Egy ideig a kis Ferencet a nagyszülők hadadi kastélyába helyezte el, majd 6 éves korában magához vette. Először magántanítót (praeceptort), „a Német Országi tudós” Johann Meyert fogadott mellé, majd az ifjú gróf a marosvásárhelyi református kollégiumban folytatta tanulmányait. Az özvegy a fia taníttatására nem sajnálta a költségeket: számára egy kis könyvtárat is összegyűjtött, amely a gyermek halálát követően a Rhédei család többi könyveivel együtt – 180 kötet – a marosvásárhelyi református kollégium könyvtárába került, s máig ott olvasható.

1770 végén az ígéretesnek induló életpálya megtört, és az enyészetbe hullt. Már március 24-én nagyapja, Wesselényi Ferenc egy himlő járvány következtében távozott az élők sorából, majd szeptemberben édesanyja kapta el fertőző betegséget. Egy hónap múlva Ferenc is beteg lett, s míg édesanyja felgyógyult, maga a himlő áldozatául esett, és december 5-én meghalt. Rhédei Ferenc temetésére Erdőszentgyörgyön került sor, s a családi kúriához tartozó templomi sírboltban helyezték végső nyugalomra. Ez alkalomra készült a két epitáfium, melyek a temetés szokásos kellékei voltak a korban. A Debreceni Református Kollégium Múzeumában található epitáfiumok a kutatók számára is elérhető.

Idekerülésük hátterében a Rhédei-család későbbi hagyatékozása állhat: Kolozsvár főterén lévő házukat a TTRE részére hagyták, s ez a trianoni határhúzás ellenére is debreceni tulajdonban maradt, melyet 1989 után lehetett újra hasznosítani. Ebben a szép romantikus típusú épületben van jelenleg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) egyesületi és kutatási központja és központi könyvtára is.

Az erdőszentgyörgyi templomban más emléktábla áll: az angol királyi családé, hiszen a III. Károly királynak a Rhédeyek másik ága révén magyar felmenője is van.

Dancsi Sándor

AZ EPITÁFIUM LEÍRÁSA

Leltári szám: C.1981.3. Történeti o.

Epitáfium, sírtábla,

Aranyozott ezüstből készült ötvösmű, felül virágkoszorúval körülvett nemesi címer – Rhédei és Wesselényi család címere – két oldalt egy-egy trombitás angyal, címer alakú mezőben hosszú latin szöveg, Rhédei Ferenc 15 éves korában elhunyt diák emlékére. Alul két angyal, kezükben homokórát tartanak, középen koponya, keresztben lábszárcsontokkal. Aranyozott korabeli keretben. Az ezüsttábla mérete: 39x28 cm.

Régebbi leltározatlan anyagból.

A latin szöveg magyar fordítása a következő:

Boldog emlékezetű kisrédei Rhédei Ferenc grófnak szentelve, az erdélyi ifjúság dicséretesen nagyreményű, igaz kegyességű és erényű ifjú embere volt, fejedelmi arculatú, testének és lelkének olyan javaival és erényivel /felruházva/, amelyek semmi más mellett nem maradtak el. Kegyes és kiváló szülőktől, néhai kisrédei Rhédei Zsigmond gróftól és hadadi Wesselényi Katalin bárónőtől született Megváltónk 1756. évében házastársi szerelmük egyetlen zálogaként, ámde életének második évében drága atyjától árván maradt. Kegyes anyja gondoskodásából nevelkedett fel, kimagaslóan az emberi és isteni tudományokban. Korát meghaladóan művelt volt. A múzsák dísze és kedvtelése hunyt ki benne életének teljes virágzásában a jóknak általános gyászára. Végső napját Megváltó Urunk 1770. éve december havának 5. napján érte el, életének 15. évében, és miután búcsút kellett vennie a múzsáktól, elköltözött ama mennyei akadémiára. Halandó testének hátra maradt részeit az erdőszentgyörgyi sírboltba temetették a kegyesek feltámadását várván. E végső emléket a kegyességnek illendő kötelességét emelte kegyes, bánatos anyja, annyira nélkülözött fiának.